Éjjel-nappal attól féltem, hogy elveszítelek
Hálás vagyok, amiért része vagy az életemnek. Szép vagy, kreatív, intelligens, kedves, jószívű, és én teljes szívemből szeretlek.
Sok-sok szenvedés után már látom, milyen hatással volt rám az alkohol és drogfüggőséged. Ez a betegség mindkettőnk életében jó ideig meghatározó volt. Éjjel-nappal attól féltem, hogy elveszítelek.
Bűntudatom volt, azt gondoltam, a szenvedésed az én hibám és szülőként cserben hagytalak. Dühös voltam, mert az volt az érzésem, hogy visszaéltek a bizalmammal. Kihasználva és tehetetlennek éreztem magam a hazugságokkal, agresszív viselkedéssel, az együttműködés teljes hiányával szemben. Hiába fejeztem ki az igényeimet, süket fülekre találtam.
Megszállottan aggódtam érted, pénzügyileg és minden más módon megmentettelek, hogy megelőzzem a bajt.
Olyan dolgokat tettem meg érted, amikre te is képes lettél volna.
Sajnálom… A betegséged legnagyobb hatása azonban az volt rám, hogy felismertem, a saját felépülésemre kell koncentrálnom. Megtanultam, hogy az alkoholizmus családi betegség, hogy az életem irányíthatatlanná vált (a reakcióim és problémáim miatt), valamint azt, hogy a felépülésem napról-napra, apránként fog történni az egész hátralévő életemben. Tudom, hogy én is része voltam a problémának, ezt nagyon sajnálom.
Most már tudom, hogy van választási lehetőségem.
Tanulok jelen lenni és válaszolni, nem pedig félelmektől és aggodalomtól vezérelve reagálni. Megtanulok a saját dolgommal foglalkozni és hagyni, hogy mindenki más is vigyázzon (vagy ne vigyázzon) saját magára, az emberekbe és magamba vetett hitem, reménységem és szeretetem útján. A célom a fejlődés; megértem, hogy nem tudom ezt tökéletesen csinálni.
Szeretem magam, és téged is szeretlek annyira, hogy elengedjelek. Az, hogy elengedlek, nem azt jelenti, hogy lemondok rólad, sokkal inkább azt, hogy elfogadom, amit hoz az élet. Megtanulom kezelni mindenki másé helyett inkább a saját fájdalmat, és bízom benne, hogy te is így teszel a sajátoddal.
Nem segítem tovább, hogy válságról válságra éljünk.
Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy segítsek neked jól lenni, de semmi olyat, ami saját magad elpusztítását segíti.
A lelkünk erős kapcsolatban áll egymáséval, mindig szeretni foglak. Lányomként tisztellek, és úgy is, mint a Felsőbb Erőd gyermekét, aki mindig a tőle telhető legjobban cselekszik, csak úgy, ahogy én is.
Végtelen szeretettel:
Anya
Cindy A., Alaska
The Forum, 2023, Április
Az eredeti cikket itt találod.