Újra és újra megsérültem
Mielőtt beléptem az Al-Anonba az, “Ami nem öl meg az megerősít” mottó szerint éltem. Vicces, mi? A valóság azonban az volt, hogy végül újra és újra megsérültem. Az ismételt bántalmazás – mindegy, hogy érzelmileg, mentálisan, vagy pedig szellemileg – gyakran meggyengített. Csak kezdetleges eszközeim voltak, hogy megakadályozzam azt, hogy újra bántsanak.
Az Al-Anon segített elhatárolódnom
Több mint 11 éve érkeztem az Al-Anonba, megbántva és jobban legyengülve, mint amit valaha is tapasztaltam. A fiamat az egyetemi rendőrség találta meg, ittasan, ájultan, kitéve az elemeknek. Az Al-Anon segített megkülönböztetnem, hogy mi volt az én fájdalmam, és mi az övé, segített elhatárolódnom, bíznom a Felsőbb Erőmben és segítséget kérni tőle, valamint felismerni a különbséget aközött, hogy mi a fiamnak való segítés és hogyan kell élni hagyni őt.
Szellemileg megértettem ezeket az elképzeléseket, fogalmakat, de teljesen más volt ezeket átérezni, vagy ezek alapján élni. Azzal, hogy gyűlésekre jártam, találtam egy szponzort, olvastam az irodalmat, megtanultam és alkalmaztam az Al-Anon eszközeit, valamint a szlogenekre és a Békesség Imára támaszkodtam, szépen lassan elkezdtem gyógyulni és fejlődni.
Velem van a Felsőbb Erőm
Öt évvel ezelőtt megtudtam, hogy a fiamat letartóztatták és egy államon kívüli börtönbe zárták egy másik alkohollal kapcsolatos bűncselekmény miatt. Szinte úgy éreztem, mintha két külön ember lennék: egyszer ügyeket intéző apa, aki telefonál és megszervezi, hogy a fia kapjon egy ügyvédet, valamint kiengedjék a börtönből stb. Amikor felmentették, átadtam neki minden további jogi felelősséget.
A másik ember pedig az érzelmi káoszos apa voltam. Megint mélységesen fájt, de nem olyan mélyen, vagy nem olyan sokáig, mint amikor beléptem a programba.
Számomra a gyógyulás egy folyamat. Ugyan még nem teljes és talán soha nem is lesz az, de a sebek minden alkalommal egyre kisebbek lesznek, amikor igent mondok a lehetőségre, hogy egy kihívással szembenézve fejlődjek.
Már nem kell egyedül csinálnom. Velem van a Felsőbb Erőm, a szponzorom, az Al-Anonos barátaim, a feleségem (aki szintén tagja az Al-Anonnak) és a fiam. Most már úgy állok hozzá, hogy hálás vagyok ennek a családi betegségnek. Ha nem lenne a betegség, akkor nem tudnék felépülni sem.
Hálás vagyok, hogy megoszthatom a gyógyulásomat és felajánlhatom másoknak a figyelmemet annak érdekében, hogy segítsek nekik megtalálni, azt, amit én már megtaláltam: az áldást, hogy a fájdalomtól a gyógyulásig és onnan a segítésig is el lehet jutni.
Jim M., Ohio
The Forum, 2022 augusztus