Sok éve azért jöttem az Al-Anonba, hogy tippeket kapjak, hogyan gyógyítsam meg az alkoholista férjemet. Nagyon meglepődtem, mikor azt mondtátok, hogy csak saját magamat tudom meggyógyítani. Nagyon örülök, hogy elég sokáig maradtam a programban ahhoz, hogy gyógyulni kezdjek ebből a csúnya betegségből. A férjem soha nem talált rá a józanságra, én viszont a programban rátaláltam a bölcsességre, támogatásra és fejlődésre. Elég erős lettem, hogy szembenézzek a ténnyel, hogy egy kőfallal állok szemben amikor az alkoholizmusról van szó és, hogy a saját életem és lelki békém az én felelősségem, nem másé. Eldöntöttem, hogy elválok a férjemtől és ezt a döntést soha nem bántam meg. Igaz, ez nem mindenki számára jó megoldás, de nekem az volt.
Meg kellett tanulnom más módon élni, elfogadni a szükséges változtatásokat. Két évvel később, amikor a legidősebb fiam öngyilkos lett, az életem újra a feje tetejére állt. Az Al-Anonban szerzett eszköztáramnak és a programbéli barátaim szeretetének, támogatásának hála, megtanultam az elfogadást, szeretni önmagam, és az “élet szabályai szerint élni”.
Az Al-Anon előtt gyakran kaptam magam azon, hogy az életem egy zuhanórepülés és épp a lehetetlent próbálom véghezvinni. Azonban ma már tudom használni az eszközöket, amiket az Al-Anonban gyűjtöttem, tudom, hogy tisztában kell lennem önmagammal, el kell fogadnom az életem valóságát és felhasználni azt, ami a rendelkezésemre áll. Többé nem kell egy fantáziavilágban élve várnom a boldogságot. Az Al-Anonnak hála, a boldogság itt és most van.
Diane G., Quebec
The Forum, 2023. január
Az eredeti szöveg itt olvasható