8 éve járok rendszeresen az Alateenbe. Apukám az AA programban van, anyukám az Al-Anonban. Habár nincs az otthonunkban aktív alkoholista, a családunk ettől függetlenül fontosnak tartja, hogy mindannyian felépülő programban vegyünk részt. Úgy gondolom, a családunk nagyon jó irányba halad.
A szüleim példáját látva, az Alateen csoportomban szolgálat-centrikussá váltam.
A gyűléseken szívesen rendezem be a termet, kiteszem a könyveket, a gyűlésvezetést és témafelelős szolgálatot pedig felváltva látjuk el a csoporttársaimmal.
Néhány srác olyan családban él, ahol az enyémhez hasonlóan nincs aktív alkoholista, mások szülei pedig még problémákkal küzdenek. A gyűléseinken felolvasunk az irodalmainkból és beszélünk arról, hogyan érezhetjük magunkat jobban, hogyan lehetne jobb az életünk. Új társainknak elmondjuk, hogy az alkoholizmus családi betegség, ők nem felelősek a kialakulásáért, nem tudják irányítani, ahogyan gyógyítani sem.
A gyűléseken egy-egy témáról beszélünk, például az érzéseinkről, szlogenekről, a Lépésekről, a Hagyományokról,
vagy részletekről az Alateen irodalomból. Ezután megosztjuk egymással, mivel haladunk jól és mivel van még dolgunk, majd megosztjuk a “menő és ciki” dolgainkat és végén elmondjuk, miért vagyunk hálásak. Gyorsan elrepül az idő, annyira jól érezzük magunkat. A szüleink talán azt gondolják, róluk beszélünk, de igazából saját magunkra koncentrálunk, a saját problémáinkról és megoldandó feladatainkról beszélünk. Azt vettem észre, hogy mindig jobban érzem magam a gyűlések után.
Névtelen megosztó
The Forum, 2023. Április
Az eredeti angol nyelvű szöveg itt olvasható.