Felnőtt lányom alkoholista
Egy alkoholista felnőtt lány anyjaként magamban hordoztam a „Bárcsak …” bűntudatát. Ha másképp neveltem volna, ha másképp beszéltem volna vele, ha több figyelmet adtam volna neki, vagy szigorúbb rendszert az életébe, esetleg kevésbé szigorút … talán más vége lehetett volna, talán akkor nem lett volna alkoholista. Az Al-Anon segített nekem elengedni a bűntudatomat, amit az alkoholista apám és más alkoholbeteg családtagjaim miatt éreztem, de egy csipetnyi bűntudatom még volt a lányom miatt. Rengeteget segített, hogy megtanultam, nem én okoztam az alkoholbetegségét, nem is irányíthattam és meggyógyítani sem tudtam. Valójában ennek és a magamra való összpontosításnak fontossága akkor derült ki, amikor segítettem a felnőtt fiamnak autót vásárolni.
Miután utánajárt az egyes típusoknak, áraknak stb., megkért, kísérjem el pár autókereskedésbe megvenni az autót. Nagyon büszke voltam rá, a sok befektetett munkájára és arra, ahogyan az információkat bemutatta nekem. Azt gondoltam magamban, „Nahát, de jó munkát végeztem a nevelése során”. Amikor végül kiválasztotta az autót és a hitelpályázatát bírálták el, az eladó azt mondta neki, még soha nem látott ennyire magas hitelpontszámot ilyen fiatal embernél. Szóval, megint ott álltam, tele büszkeséggel, milyen jól sikerült megtanítanom a fiamat a pénzügyi felelősségtudatra. „Ez az én fiam!” – Repestem az örömtől, amikor erre gondoltam. Szó szerint magamra vállaltam a sikereit, learattam helyette a jól végzett munkája gyümölcsét.
De aztán eszembe jutott, ha én minden elismerést bezsebelek a fiam helyett, akkor bizony nekem kellene vállalnom a felelősséget a lányom döntései és tettei után is. Szóval csak álltam csendben az autókereskedés közepén és gyorsan újraértékeltem az Al-Anonban tanultakat. Elhatároztam, hogy akkor és ott elkezdem alkalmazni őket a saját életemben.
Rájöttem, van három csodás gyermekem, akik mind teljesen különbözőek. Én neveltem őket ugyanazon a hibás, tökéletlen módon. Mindegyiküket egyformán szeretem. De ha már a dicsőséget magamra veszem a jó döntéseikért, akkor muszáj lenne felelősséget vállalnom a rosszakért is. Felnőtt emberek. Az édesanyjukként a tőlem telhető legjobbat nyújtottam nekik, amit tudtam az adott pillanatban. Most már ők a felelősek saját magukért. Ami pedig a lányom alkoholizmusát illeti, nem én okoztam, nem tudom irányítani és meggyógyítani sem tudom. Szeretetteljesen el tudok határolódni és kérni a Felsőbb Erőmet, hogy vezessen az utamon és vigyázzon mindkettőnkre. A Felsőbb Erőm irányít, nem én. Mostantól kezdve magamra fogok koncentrálni!
Angela C., Florida
The Forum, 2022. május