a-helyes-irany-alanon-blog-2023-02-20

A helyes irány felé

Amikor először jöttem Al-Anonba, már öngyilkosságon járt az eszem. A szélsőséges gondolkodásom által csak egyfajta választ tudtam elképzelni arra a sok fájdalomra, amit átéltem. Nem láttam más kiutat. Ahogy azóta sokszor elmondtam már, nem akartam igazán meghalni, de kétségbeesetten véget akartam vetni a fájdalomnak.

Lassacskán, ahogy gyűlésről-gyűlésre fejlődtem a programban, számos szlogennel találkoztam, amik segítségemre voltak. De a “Fejlődést és nem tökéletességet” szlogen mentőövként hatott rám. Segített nekem a felszínen maradni, amíg meg nem tanultam a fejemet saját erőmből az érzelmeim tengerének hullámai fölött tartani. Most először érzem úgy, hogy van alternatívája az állandó bűntudatnak és önvádnak, amit azért éreztem, mert nem vagyok tökéletes és mert időnként elkövetek hibákat.

Ahogy haladtam a programban, felismertem, hogy a rám nehezedő nyomás nagy részét én helyeztem saját magamra. Akik azt tanították nekem, hogy a cél a tökéletesség, már nem élnek. Én voltam az egyetlen, aki ezeket a “régi lemezeket” hallgatta és irreális elvárásokat támasztottam magammal szemben. Az Al-Anonban megtanultam, hogy tudok változtatni magamon, de ehhez bátornak kell lennem.

Már máshogy látom a dolgot. Legtöbbször elfogadom, hogy ember vagyok, ami azt jelenti, hogy természetszerűleg tökéletlen vagyok. Ahogy az irodalmunk írja, a legjobb, amit elérhetek, hogy tökéletesen emberi vagyok, más szóval tökéletesen tökéletlen.

Az Al-Anon irodalmat olvasva azt is megtanultam, hogy vannak napok, amikor egyáltalán nem fejlődök semmit – legalábbis úgy, hogy én is érezzem. Megtanultam, hogy még ha úgy is tűnik, hogy nem haladok, legalább megpróbálhatok a helyes irányba nézni és ez pont elég.

Gail H., Iowa
The Forum, 2023. február

Az eredeti szöveg itt olvasható.

Similar Posts

  • Tánc az esőben

    A spirituális élet felé, amit végül az Al-Anonban találtam meg, akkor kezdődött az utam, amikor kisgyermekként egy alkoholista családban cseperedtem. A felépülés felé vezető úton azonban csak életem derekán indultam el, amikor aggasztani kezdett a lányom betegsége. Boldogtalan gyerekkorom volt. Egy diszfunkcionális család gyerekének a klasszikus története az enyém, amilyet sokan megtapasztaltunk. Apám alkoholizmusát soha…

  • A semmittevés ereje

    Az első Al-Anon gyűlésemen megismertették velem az Első Lépést: Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált. Amennyire az elején ez lehetséges, megértettem, hogy nincs hatalmam az alkohol felett és az életem hajóján sem én vagyok a kormányos. A szponzorom segített belátni, hogy ugyanígy nincs hatalmam más emberek, helyek és egyéb dolgok…

  • Reménykedem a fiammal közös jövőben

    A tehetetlenséget felváltotta a remény Mielőtt eljöttem az Al-Anonba, azt gondoltam, a fiam soha nem fogja abbahagyni az ivást. Vagy találok megoldást, hogy megállítsam, vagy feladom a küzdelmet és elengedem őt, nem találkozom vele többé. Mindent, vagy semmit. Ilyennek képzeltem a helyzetemet, majd, amikor már elég kétségbeesett voltam, megtaláltam az utat az Al-Anonba. Ti megtanítottatok…

  • A remény nyelve

    Vannak nyelvek, melyeken az én nevem jelentése hercegnő. Kislánykoromban sok olyan filmet néztem, ahol egy hercegnőt egy toronyba zártak és várta, hogy egy napon jön a herceg és csodás módon megmenti. Arról álmodoztam, milyen lehet igazi hercegnőnek lenni és megtapasztalni annak a létnek a fenséges valóságát. Tekintsünk bele az alkoholbetegségbe. Ravasz, zavarbaejtő, erőteljes. Az alkoholizmus…

  • Hogyan tudok segíteni a gyermekeimen?

    Amikor első alkalommal mentem Al-Anon gyűlésre, egy társ az ajtóban rám mosolygott és megölelt. Úgy éreztem, örülnek ott nekem. A gyűlés elején felolvasták a Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt, majd a résztvevők sorban bemutatkoztak. Amikor rám került a sor, felálltam és azt mondtam, “Azért jöttem, hogy a gyermekeimen segítsek”. A társak szeretettel mondták nekem, “Gyere…