nem-menthetek-meg-masokat-alanon-blog

Másokat nem menthetek meg az ivástól

Én is majd’ belehaltam

Miután a vőlegényem belehalt a rajta elhatalmasodó alkoholizmusba, könyörögtem Istennek, hadd haljak meg én is. Kudarcot vallottam, nem tudtam megmenteni, cserbenhagytam a szüleit is, akik azt mondták, én vagyok az utolsó reményük. Egy hozzám közelálló azt mondta, nem érti, miért nem tudja abbahagyni az ivást egy ilyen okos ember, akinek ennyi lehetősége van. Ez a megjegyzés csak felerősítette bennem a bánatot és a lesújtó veszteség érzését. Elhagyottnak éreztem magam. Úgy láttam, a szülei alkoholizmusra adott reakciói csak erősítették a bűntudatát és szégyenérzetét, ezzel letörve minden maradék motivációját a felépülésre. Folyamatosan hibáztattam őket, nagyon nehezteltem rájuk.

A gyászszertartásán a legjobb barátja, aki már évek óta felépülő tagja az AA-nak, csendben figyelmembe ajánlotta az Al-Anont. Az első gyűlésem előtt ideges voltam, de aztán rájöttem, hogy itt mindenki megért engem. Az emberek megöleltek és azt mondták nekem, örülnek a jöttömnek. Vettem egy napi elmélkedés kötetet, minden reggel ezt olvasom reggeli közben. Hónapokig sírtam a gyűléseken, ahol senki ítélt el a bánatom miatt, soha senki nem is kritizált érte.

Az alkoholizmus nem erkölcsi kérdés

Megtanultam, hogy az alkoholizmus nem erkölcsi kérdés, megértettem, hogy a szüleinek sem szándékában, sem módjában nem állt a halál felé lökdösni a gyermeküket. Rájöttem, hogy én is oly módon reagáltam helyzetekre, ami csak átmenetileg csökkentette aggodalmamat a bizonytalan állapota miatt.
Az Al-Anonban megtanultam, hogy nekem a saját fejlődésemmel van dolgom, nem azzal, hogy másokat megmentsek. Olyan beteggé váltam, mint a néhai alkoholista vőlegényem, mivel születésemtől kezdve úgy éltem, hogy valaki alkoholizmusára reagáltam. Rájöttem, hogy egész életemet azzal töltöttem, hogy próbáltam megmenteni másokat a saját félelmeim enyhítése érdekében. Ezen újfajta tudatosság legfontosabb része az, hogy elfogadom, tehetetlen vagyok az alkohollal, más emberekkel és rajtam kívülálló dolgokkal szemben. A lelki béke, amit mostanában kezdek megtapasztalni, Isten váratlan ajándéka.

Melinda D., New Hampshire
The Forum, 2022. július

Az eredeti cikk itt olvasható

Similar Posts

  • Egy új gondolkodásmód

    A közömbösségtől az Al-Anonos barátságokig Az alkoholizmus hatásaival legelőször életem későbbi szakaszában szembesültem. Amikor a felnőtt lányom elkezdett A.A. gyűléseken részt venni, egy társa javasolta, hogy látogassam meg az Al-Anont. Annyira szerettem volna „segíteni” neki, hogy hamarosan kerestem is magamnak egy gyűlést. Eleinte semmi nem mozdult meg bennem. Kipróbáltam hát egy női gyűlést és pár…

  • A Konferencia Által Jóváhagyott Irodalom (CAL) Története

    Amikor Al-Anonba kezdtem járni, nem foglalkoztam az irodalmaink eredetével, csak hálás voltam azért, hogy a társak adtak nekem néhányat az első gyűlésemen. Ezen kiadványok ugyanolyan gyengéd és kedves segítséget nyújtottak nekem, mint maguk a társak, akkor is, amikor nem tudtam gyűlésen részt venni. Idővel azonban felmerült bennem a kérdés, vajon hogyan keletkeznek – amit fel…

  • Érdemes megvédeni

    Saját határaim, az Al-Anon határai Mire az Al-Anonba kerültem, olyan sok mindent feladtam magamból, hogy azt sem tudtam, ki is vagyok valójában. Elvesztegettem rengeteg időt, elveszítettem az érdeklődésemet a dolgok iránt, az önértékelésemet, nem foglalkoztam a szükségleteimmel. Mindezt azon reménytelen erőfeszítések során, amiket akkor tettem, amikor az alkoholista és mások kedvében akartam járni. Az Al-Anonban…

  • Kihívás egy szakembernek

    Nyolcadik Hagyomány: Az Al-Anon üzenetátadási munkája – a Tizenkettedik Lépés – sose váljon hivatásos tevékenységgé, tehát maradjon a pénztől független, bár szolgálati központjaink foglalkoztathatnak fizetett alkalmazottakat és szakembereket. Az egyik legjobb barátom öngyilkos lett. Hivatásos pszichológusként sokáig bűntudatot éreztem, amiért nem tudtam megakadályozni. A veszteség mélyen érintett, de nem rám vallott, hogy segítséget kérjek. Rájöttem,…

  • A boldogság itt és most van

    Sok éve azért jöttem az Al-Anonba, hogy tippeket kapjak, hogyan gyógyítsam meg az alkoholista férjemet. Nagyon meglepődtem, mikor azt mondtátok, hogy csak saját magamat tudom meggyógyítani. Nagyon örülök, hogy elég sokáig maradtam a programban ahhoz, hogy gyógyulni kezdjek ebből a csúnya betegségből. A férjem soha nem talált rá a józanságra, én viszont a programban rátaláltam…

  • Szeretni a lányomat, gyűlölni a betegséget

    Több évnyi Al-Anonba járás és nem túl eredményes gyógyulás után végre képes voltam elfogadni az Első Lépést. A Felsőbb Erőm segítségével be tudtam ismerni, hogy az alkohollal szemben semmi hatalmam nincs, tehetetlen vagyok. Erős tagadásban voltam, de az elmúlt évben szemtanúja voltam, ahogy szeretett lányom aktív alkoholistaként, veszélyes környezetet teremt a gyerekei számára. Rövid idő…