Másokat nem menthetek meg az ivástól
Én is majd’ belehaltam
Miután a vőlegényem belehalt a rajta elhatalmasodó alkoholizmusba, könyörögtem Istennek, hadd haljak meg én is. Kudarcot vallottam, nem tudtam megmenteni, cserbenhagytam a szüleit is, akik azt mondták, én vagyok az utolsó reményük. Egy hozzám közelálló azt mondta, nem érti, miért nem tudja abbahagyni az ivást egy ilyen okos ember, akinek ennyi lehetősége van. Ez a megjegyzés csak felerősítette bennem a bánatot és a lesújtó veszteség érzését. Elhagyottnak éreztem magam. Úgy láttam, a szülei alkoholizmusra adott reakciói csak erősítették a bűntudatát és szégyenérzetét, ezzel letörve minden maradék motivációját a felépülésre. Folyamatosan hibáztattam őket, nagyon nehezteltem rájuk.
A gyászszertartásán a legjobb barátja, aki már évek óta felépülő tagja az AA-nak, csendben figyelmembe ajánlotta az Al-Anont. Az első gyűlésem előtt ideges voltam, de aztán rájöttem, hogy itt mindenki megért engem. Az emberek megöleltek és azt mondták nekem, örülnek a jöttömnek. Vettem egy napi elmélkedés kötetet, minden reggel ezt olvasom reggeli közben. Hónapokig sírtam a gyűléseken, ahol senki ítélt el a bánatom miatt, soha senki nem is kritizált érte.
Az alkoholizmus nem erkölcsi kérdés
Megtanultam, hogy az alkoholizmus nem erkölcsi kérdés, megértettem, hogy a szüleinek sem szándékában, sem módjában nem állt a halál felé lökdösni a gyermeküket. Rájöttem, hogy én is oly módon reagáltam helyzetekre, ami csak átmenetileg csökkentette aggodalmamat a bizonytalan állapota miatt.
Az Al-Anonban megtanultam, hogy nekem a saját fejlődésemmel van dolgom, nem azzal, hogy másokat megmentsek. Olyan beteggé váltam, mint a néhai alkoholista vőlegényem, mivel születésemtől kezdve úgy éltem, hogy valaki alkoholizmusára reagáltam. Rájöttem, hogy egész életemet azzal töltöttem, hogy próbáltam megmenteni másokat a saját félelmeim enyhítése érdekében. Ezen újfajta tudatosság legfontosabb része az, hogy elfogadom, tehetetlen vagyok az alkohollal, más emberekkel és rajtam kívülálló dolgokkal szemben. A lelki béke, amit mostanában kezdek megtapasztalni, Isten váratlan ajándéka.
Melinda D., New Hampshire
The Forum, 2022. július
