Szeretetteljes elhatárolódás? Hogyan?
Az elhatárolódás fogalma értelmezhetetlen volt számomra, amikor először beléptem az Al-Anon ajtaján. Ezek az emberek tényleg azt kérik tőlem, hogy változtassam meg azt, ahogy látom a világot, ahogy gondolkodom róla gyermekkorom óta? Hogyan tudnék elhatárolódni az alkoholistákról és mégis szeretni őket? Hogyan tudnám hagyni, hogy szenvedjenek a saját tetteik következményeitől? Tényleg szeretetteljes volna ez?
Minden reggel, mielőtt kiléptem a hálószobámból, elolvastam az elhatárolódásról szóló elmélkedéseket az „Egyszerre csak egy nap az Al-Anonban” (B-6) kötetből. Ezek megnyugtattak, habár az olvasmányoknak nem sok értelme volt az én gondolkodásom szerint. Ez a nyugalom azonban gyorsan elillant, amikor szembesültem a nap küzdelmeivel és visszatértem azokhoz a viselkedési mintákhoz, amiket egész addigi életemben gyakoroltam. Ilyenekhez, mint az irányítás, zsémbelődés, manipuláció. Eleinte semmi nem változott, de én azért szorgosan jártam Al-Anonba.
Élni és élni hagyni
Ahogy hallgattam a társaimat a gyűléseken, dolgoztam a szponzorommal, lassan elkezdtem az elhatárolódásnak azokat a módszereit használni, amik másoknál már működtek. Eleinte csak a munkahelyemen, amikor a magam dolgával kezdtem törődni, és hagytam a többieket, hadd végezzék a saját munkájukat úgy, ahogyan jónak látják. Fokozatosan be tudtam építeni ezeket az alapelveket az érzelmileg jóval törékenyebb családi életembe. Ennek megfelelően szépen fokozatosan a kapcsolataim elkezdtek megváltozni. Képes lettem tisztelni másokat annyira, hogy hagyjam élni a saját életüket anélkül, hogy beleavatkoznék. Egy nem várt hozadéka ennek a változásnak az, hogy rájöttem, másoktól függetlenül is élvezhetem a saját életemet, amennyiben a saját gyógyulásomra koncentrálok.
Laura B., Hawaii
The Forum, 2022. július