szomoru-leszbikus-nok

Kihívás egy szakembernek

Nyolcadik Hagyomány: Az Al-Anon üzenetátadási munkája – a Tizenkettedik Lépés – sose váljon hivatásos tevékenységgé, tehát maradjon a pénztől független, bár szolgálati központjaink foglalkoztathatnak fizetett alkalmazottakat és szakembereket.

Az egyik legjobb barátom öngyilkos lett. Hivatásos pszichológusként sokáig bűntudatot éreztem, amiért nem tudtam megakadályozni. A veszteség mélyen érintett, de nem rám vallott, hogy segítséget kérjek. Rájöttem, hogy a függetlenségem és szakmai képzettségem miatt a mások felé megnyílás kihívást jelent számomra. Én voltam az, aki irányít, aki tudja a válaszokat, aki másoknak segít. Nem akartam én lenni az, aki megnyílik és segítséget kér.


Elmentem egy öngyilkosokat segítő csoportba, de túl lehangolónak találtam. Szükségem volt egy olyan helyre, ahol megoszthatom a gondolataimat, érzéseimet, ahol önmagam lehetek és tanulhatok a rossz dolgok elfogadásáról. A társam, akivel 10 éve együtt élek, felépülő alkoholista, dolgozik a Tizenkét Lépéses programján. Neki segített. Gondoltam, talán egy Tizenkét Lépésen alapuló csoport nekem is segíthet, talán ott megtalálhatom az a támogatást, amire szükségem van. Érdekes, hogy ezelőtt soha nem is gondoltam rá, hogy Al-Anonba járjak. Annak ellenére, hogy anyai ágon a családomban jelen volt az alkoholizmus, hogy a testvéremnek drogproblémái voltak, és a társam is AA-ba jár, aggódtam, hogy talán nem találom meg a helyem az Al-Anonban.


Az első gyűlésem kihívást jelentett számomra, mert a végén imádkoztak. Mivel régóta leszbikus kapcsolatban élek, nem éreztem már sem elfogadást, sem támogatást a hitben, amelyben nevelkedtem. Nem éreztem úgy, hogy önmagam lehetek abban a közösségben.


A következő héten rátaláltam az egyetlen LMBTQIA+ csoportra a városban. Ott szeretettel fogadtak. Megtaláltam a helyet, ahol önmagam lehetek és megoszthatom a küzdelmeimet, miközben tanulom, hogy igenis az Al-Anonhoz tartozom. Az, hogy másokkal való törődésemet magam helyett másokra helyezem, hogy nehezen fogadom el az életet úgy, ahogy van, hogy kihívást jelent számomra, hogy kitaláljam, mire van szükségem, és hogy meg kell tanulnom, hogy a dolgokat, amelyeket nem tudok irányítani, átadhatom az univerzumnak – mindezek azt jelentik, hogy tartozom ide.

Anonim megosztó
The Forum, 2022. augusztus

Az eredeti cikk itt olvasható.

Similar Posts

  • Értékes ajándék

    Nemrégiben levelet kaptam az idősebb nevelt lányomtól. Nagyon megleptek szívből jövő gondolatai és érzései, melyeket a kapcsolatunk évei alatt élt meg. 8 éves volt, amikor hozzámentem az apjához. Van egy öccse és egy húga, akik 5 és 4 évesek voltak akkoriban. Amikor összeházasodtunk, fogalmam sem volt róla, hogy apukájuk alkoholista, ám hamarosan kiderült, hogy képtelen…

  • Fájdalomtól a gyógyuláson át a segítésig

    Újra és újra megsérültem Mielőtt beléptem az Al-Anonba az, “Ami nem öl meg az megerősít” mottó szerint éltem. Vicces, mi? A valóság azonban az volt, hogy végül újra és újra megsérültem. Az ismételt bántalmazás – mindegy, hogy érzelmileg, mentálisan, vagy pedig szellemileg – gyakran meggyengített. Csak kezdetleges eszközeim voltak, hogy megakadályozzam azt, hogy újra bántsanak….

  • Tapasztalatom a csoportszinten túli szolgálatvállalással

    Motivációm az Al-Anon szolgálatra Amikor új voltam az Al-Anonban, a szolgálatvállalás gondolata megijesztett. Azt hittem, komoly döntéseket kellene hoznom, amelyek az egész világon hatással lesznek az Al-Anonra. Ilyen torz volt a gondolkodásom akkoriban. Szerencsére a honi csoportom tagjai türelmesek voltak velem és segédkezet nyújtottak, hogy megmutassák, mit jelent a szolgálat valójában. Számtalanszor hallottam tapasztalt tagok…

  • Másokat nem menthetek meg az ivástól

    Én is majd’ belehaltam Miután a vőlegényem belehalt a rajta elhatalmasodó alkoholizmusba, könyörögtem Istennek, hadd haljak meg én is. Kudarcot vallottam, nem tudtam megmenteni, cserbenhagytam a szüleit is, akik azt mondták, én vagyok az utolsó reményük. Egy hozzám közelálló azt mondta, nem érti, miért nem tudja abbahagyni az ivást egy ilyen okos ember, akinek ennyi…

  • A semmittevés ereje

    Az első Al-Anon gyűlésemen megismertették velem az Első Lépést: Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált. Amennyire az elején ez lehetséges, megértettem, hogy nincs hatalmam az alkohol felett és az életem hajóján sem én vagyok a kormányos. A szponzorom segített belátni, hogy ugyanígy nincs hatalmam más emberek, helyek és egyéb dolgok…

  • A boldogság itt és most van

    Sok éve azért jöttem az Al-Anonba, hogy tippeket kapjak, hogyan gyógyítsam meg az alkoholista férjemet. Nagyon meglepődtem, mikor azt mondtátok, hogy csak saját magamat tudom meggyógyítani. Nagyon örülök, hogy elég sokáig maradtam a programban ahhoz, hogy gyógyulni kezdjek ebből a csúnya betegségből. A férjem soha nem talált rá a józanságra, én viszont a programban rátaláltam…