szomoru-leszbikus-nok

Nyolcadik Hagyomány: Az Al-Anon üzenetátadási munkája – a Tizenkettedik Lépés – sose váljon hivatásos tevékenységgé, tehát maradjon a pénztől független, bár szolgálati központjaink foglalkoztathatnak fizetett alkalmazottakat és szakembereket.

Az egyik legjobb barátom öngyilkos lett. Hivatásos pszichológusként sokáig bűntudatot éreztem, amiért nem tudtam megakadályozni. A veszteség mélyen érintett, de nem rám vallott, hogy segítséget kérjek. Rájöttem, hogy a függetlenségem és szakmai képzettségem miatt a mások felé megnyílás kihívást jelent számomra. Én voltam az, aki irányít, aki tudja a válaszokat, aki másoknak segít. Nem akartam én lenni az, aki megnyílik és segítséget kér.


Elmentem egy öngyilkosokat segítő csoportba, de túl lehangolónak találtam. Szükségem volt egy olyan helyre, ahol megoszthatom a gondolataimat, érzéseimet, ahol önmagam lehetek és tanulhatok a rossz dolgok elfogadásáról. A társam, akivel 10 éve együtt élek, felépülő alkoholista, dolgozik a Tizenkét Lépéses programján. Neki segített. Gondoltam, talán egy Tizenkét Lépésen alapuló csoport nekem is segíthet, talán ott megtalálhatom az a támogatást, amire szükségem van. Érdekes, hogy ezelőtt soha nem is gondoltam rá, hogy Al-Anonba járjak. Annak ellenére, hogy anyai ágon a családomban jelen volt az alkoholizmus, hogy a testvéremnek drogproblémái voltak, és a társam is AA-ba jár, aggódtam, hogy talán nem találom meg a helyem az Al-Anonban.


Az első gyűlésem kihívást jelentett számomra, mert a végén imádkoztak. Mivel régóta leszbikus kapcsolatban élek, nem éreztem már sem elfogadást, sem támogatást a hitben, amelyben nevelkedtem. Nem éreztem úgy, hogy önmagam lehetek abban a közösségben.


A következő héten rátaláltam az egyetlen LMBTQIA+ csoportra a városban. Ott szeretettel fogadtak. Megtaláltam a helyet, ahol önmagam lehetek és megoszthatom a küzdelmeimet, miközben tanulom, hogy igenis az Al-Anonhoz tartozom. Az, hogy másokkal való törődésemet magam helyett másokra helyezem, hogy nehezen fogadom el az életet úgy, ahogy van, hogy kihívást jelent számomra, hogy kitaláljam, mire van szükségem, és hogy meg kell tanulnom, hogy a dolgokat, amelyeket nem tudok irányítani, átadhatom az univerzumnak – mindezek azt jelentik, hogy tartozom ide.

Anonim megosztó
The Forum, 2022. augusztus

Az eredeti cikk itt olvasható.