Egy szokásos, szép nap volt. Úgy tűnt, a dolgok olyan jól mennek – egészen addig, amíg meg nem történt a baj. Jaj, ne már megint! – gondoltam. Sírva felhívtam a férjemet, leverten, elveszetten és összezavarodva. Egyszerre voltam dühös és megbántott. A férjem, aki a fiam mostohaapja, hallgatta, amit a fiam és köztem történt vitáról elmondtam. Megkérdezte, ivott-e a fiam. Azt mondtam, nem. „Hát akkor ezt kereste!” – mondta.
Rájöttem, hogy a férjemnek igaza van.
A fiam azért kezdett vitába velem, hogy engem hibáztathasson, amiért megint elment inni, és nem jött haza. Ekkor azt mondtam magamban: „Nem bírom tovább. Ezt egyedül nem tudom tovább csinálni!” Egész eddig azt hittem, hogy a fiamnak van szüksége segítségre, ami igaz is volt, de azon a napon én voltam az, aki segítségre szorult, jobban, mint gondoltam.
Néhány évvel az eset előtt hallottam már az Al-Anonról,
ezért elkezdtem online keresgélni egy Al-Anon gyűlés után. Találtam egyet a közelemben, amin részt tudtam venni azon a héten. Ahogy beléptem, éreztem, hogy szívesen fogadnak. Én ott csak csendben ülni és figyelni szándékoztam. A gyűlésen felolvastak az Al-Anon kék könyvéből, az Így működik az Al-Anon az alkoholisták családja és barátai életében (B-32) címűből, és minden szava megszólított. Úgy éreztem, ez pont nekem szól, és miközben olvasták, nem tudtam már visszatartani a könnyeimet. A mellettem ülő nő néhány papirzsebkendőt adott, és csak mosolygott, mintha tudná min megyek keresztül.
Ahogy hallgattam, megtört szívem fájdalma elkezdett némileg enyhülni.
Éreztem, hogy a számomra megfelelő helyen vagyok, és hogy nekem tényleg szükségem van erre. Amikor hallottam a megosztásokat, reményt éreztem. Végül én is elmondtam röviden, hogy miért jöttem aznap. Jó érzés volt kimondani, amin keresztül mentem. Nem éreztem úgy, hogy elítélnek, vagy nem értik a problémámat. Legbelül pontosan éreztem, hogy megértenek.
Eddig csupán néhány gyűlésen vettem részt,
de nagyon örülök, hogy elkezdtem járni a csoportba. Az első gyűlés után vettem egy könyvet, és az interneten tovább keresgéltem még, ami engem érdekelt a témáról. Előfizettem az online Fórum magazinra. Sokat segített a tudat, hogy már nem vagyok egyedül ezen az úton. Minden alkalommal, amikor olvasok valamit, bátorítást és erőt kapok az irodalomból. A gyűlések, könyvek és cikkek segítettek megváltoztatni azt, ahogy a fiammal kapcsolatos helyzetre tekintek, és segítettek jobban megértenem őt. Most már értem a saját érzéseimet is, és nem érzem magam annyira elveszettnek, mint korábban. Nagyon hálás vagyok Al-Anonnak!
April H., Texas
The Forum, 2023. január
Az eredeti cikk itt olvasható.