anya-es-felnott-fia-veszekednek-az-alkohol-miatt-al-anon-blog

Egyedül nem bírom tovább

Egy szokásos, szép nap volt. Úgy tűnt, a dolgok olyan jól mennek – egészen addig, amíg meg nem történt a baj. Jaj, ne már megint! – gondoltam. Sírva felhívtam a férjemet, leverten, elveszetten és összezavarodva. Egyszerre voltam dühös és megbántott. A férjem, aki a fiam mostohaapja, hallgatta, amit a fiam és köztem történt vitáról elmondtam. Megkérdezte, ivott-e a fiam. Azt mondtam, nem. „Hát akkor ezt kereste!” – mondta.

Rájöttem, hogy a férjemnek igaza van.

A fiam azért kezdett vitába velem, hogy engem hibáztathasson, amiért megint elment inni, és nem jött haza. Ekkor azt mondtam magamban: „Nem bírom tovább. Ezt egyedül nem tudom tovább csinálni!” Egész eddig azt hittem, hogy a fiamnak van szüksége segítségre, ami igaz is volt, de azon a napon én voltam az, aki segítségre szorult, jobban, mint gondoltam.

Néhány évvel az eset előtt hallottam már az Al-Anonról,

ezért elkezdtem online keresgélni egy Al-Anon gyűlés után. Találtam egyet a közelemben, amin részt tudtam venni azon a héten. Ahogy beléptem, éreztem, hogy szívesen fogadnak. Én ott csak csendben ülni és figyelni szándékoztam. A gyűlésen felolvastak az Al-Anon kék könyvéből, az Így működik az Al-Anon az alkoholisták családja és barátai életében (B-32) címűből, és minden szava megszólított. Úgy éreztem, ez pont nekem szól, és miközben olvasták, nem tudtam már visszatartani a könnyeimet. A mellettem ülő nő néhány papirzsebkendőt adott, és csak mosolygott, mintha tudná min megyek keresztül.

Ahogy hallgattam, megtört szívem fájdalma elkezdett némileg enyhülni.

Éreztem, hogy a számomra megfelelő helyen vagyok, és hogy nekem tényleg szükségem van erre. Amikor hallottam a megosztásokat, reményt éreztem. Végül én is elmondtam röviden, hogy miért jöttem aznap. Jó érzés volt kimondani, amin keresztül mentem. Nem éreztem úgy, hogy elítélnek, vagy nem értik a problémámat. Legbelül pontosan éreztem, hogy megértenek.

Eddig csupán néhány gyűlésen vettem részt,

de nagyon örülök, hogy elkezdtem járni a csoportba. Az első gyűlés után vettem egy könyvet, és az interneten tovább keresgéltem még, ami engem érdekelt a témáról. Előfizettem az online Fórum magazinra. Sokat segített a tudat, hogy már nem vagyok egyedül ezen az úton. Minden alkalommal, amikor olvasok valamit, bátorítást és erőt kapok az irodalomból. A gyűlések, könyvek és cikkek segítettek megváltoztatni azt, ahogy a fiammal kapcsolatos helyzetre tekintek, és segítettek jobban megértenem őt. Most már értem a saját érzéseimet is, és nem érzem magam annyira elveszettnek, mint korábban. Nagyon hálás vagyok Al-Anonnak!

April H., Texas
The Forum, 2023. január

Az eredeti cikk itt olvasható.

Similar Posts

  • Tánc az esőben

    A spirituális élet felé, amit végül az Al-Anonban találtam meg, akkor kezdődött az utam, amikor kisgyermekként egy alkoholista családban cseperedtem. A felépülés felé vezető úton azonban csak életem derekán indultam el, amikor aggasztani kezdett a lányom betegsége. Boldogtalan gyerekkorom volt. Egy diszfunkcionális család gyerekének a klasszikus története az enyém, amilyet sokan megtapasztaltunk. Apám alkoholizmusát soha…

  • Kihívás egy szakembernek

    Nyolcadik Hagyomány: Az Al-Anon üzenetátadási munkája – a Tizenkettedik Lépés – sose váljon hivatásos tevékenységgé, tehát maradjon a pénztől független, bár szolgálati központjaink foglalkoztathatnak fizetett alkalmazottakat és szakembereket. Az egyik legjobb barátom öngyilkos lett. Hivatásos pszichológusként sokáig bűntudatot éreztem, amiért nem tudtam megakadályozni. A veszteség mélyen érintett, de nem rám vallott, hogy segítséget kérjek. Rájöttem,…

  • Érdemes megvédeni

    Saját határaim, az Al-Anon határai Mire az Al-Anonba kerültem, olyan sok mindent feladtam magamból, hogy azt sem tudtam, ki is vagyok valójában. Elvesztegettem rengeteg időt, elveszítettem az érdeklődésemet a dolgok iránt, az önértékelésemet, nem foglalkoztam a szükségleteimmel. Mindezt azon reménytelen erőfeszítések során, amiket akkor tettem, amikor az alkoholista és mások kedvében akartam járni. Az Al-Anonban…

  • Nem segítek tovább alkoholista lányomnak, hogy válságról válságra éljünk

    Éjjel-nappal attól féltem, hogy elveszítelek Hálás vagyok, amiért része vagy az életemnek. Szép vagy, kreatív, intelligens, kedves, jószívű, és én teljes szívemből szeretlek. Sok-sok szenvedés után már látom, milyen hatással volt rám az alkohol és drogfüggőséged. Ez a betegség mindkettőnk életében jó ideig meghatározó volt. Éjjel-nappal attól féltem, hogy elveszítelek. Bűntudatom volt, azt gondoltam, a…

  • Egy új gondolkodásmód

    A közömbösségtől az Al-Anonos barátságokig Az alkoholizmus hatásaival legelőször életem későbbi szakaszában szembesültem. Amikor a felnőtt lányom elkezdett A.A. gyűléseken részt venni, egy társa javasolta, hogy látogassam meg az Al-Anont. Annyira szerettem volna „segíteni” neki, hogy hamarosan kerestem is magamnak egy gyűlést. Eleinte semmi nem mozdult meg bennem. Kipróbáltam hát egy női gyűlést és pár…

  • Az alkoholizmus hatásának enyhítése

    Az alkoholizmus hatása mérsékelhető Aktív alkoholizmustól szenvedő otthonban felnőve a betegség örökre nyomot hagyott a lelkemen, de az Al-Anonban megtanultam, hogy bár a múltamon nem változtathatok, a helyzetem mégsem reménytelen. Talán mert a tea a kedvenc italom, az alábbi hasonlat segít megérteni, hogy az alkoholizmus hatása mérsékelhető. Ahogy a teafiltert egy bögre forró vízbe lógatom,…