Alkoholista családban éltem
Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, folyamatos szorongásban éltem. Olyan emberként, aki az alkoholizmus családi betegségével érintett, minden miatt aggódtam, állandó félelemben teltek a napjaim. Rágtam a körmömet, ekcémás lettem, felső tagozatos koromra vérző gyomorfekélyem lett. 15 évesen végül idegösszeroppanással pszichiátriára is kerültem két hónapra.
Az életem irányíthatatlanná vált, végül összeomlott. A terapeutám irányított az Al-Anonba. Az első gyűlésemen máris otthon éreztem magam, olyan emberek között, akik megértettek és elfogadtak. Emlékszem, rengetegszer mondták nekem: „- Mi addig is szeretünk Téged, amíg megtanulod szeretni saját magad”. A szeretetük olyan volt, mint egy bölcső.
Amikor először éreztem lelki békét
Ahogy a szponzorommal dolgoztam a Lépéseken, azt vettem észre, hogy az életem apránként kezd megváltozni. Élénken emlékszem a napra, amikor először éreztem békességet. Egyedül álltam a nappalimban és éreztem, ahogy elönt a lelki béke. Meglepve mondtam magamnak: „- Biztosan ez a békesség!” Eddigi életemben soha nem éreztem ilyet. A következő gondolatom az volt, „Most hogyan tudom ezt megőrizni?”
Ez az érzés minden módon fantasztikus volt. Mint egy gyönyörű naplemente, a legfinomabb sütemény, egy szép zenemű, a tengerpart, s ez mind egybegyúrva. Azóta is folytatom az utamat az Al-Anonnal. Felismertem, hogy minden napomat élhetem békességgel a szívemben. Úgy érzem, mintha egy hosszú bezártságból szabadultam volna ki, a félelem és szorongás sötét börtönéből egyenesen az öröm fényes napsütésébe. Egyes napokon olyan boldog vagyok, hogy legszívesebben ugrándoznék örömömben.
Nagyon hálás vagyok az Al-Anon Lépésekért, Hagyományokért és Szolgálati Elvekért. Hálás vagyok, hogy tagja lehetek a szerető, jólelkű és bölcs Al-Anon családnak. Ezen az úton képes voltam az életemet a békesség és nyugalom alapjaira újjáépíteni.
Amy T., Észak-Karolina
The Forum, 2022 május